"Én irányíthatatlan vagyok!"

Azt vallják sokan, hogy a körülöttünk lévő világot, és saját magunkat nem tudjuk máshogy látni –NA CSAK FIGYELJ! :)

Beszélhetnék itt a könyvekben leírt folyamatokról úgy általánosságban. Belebonyolódhatnánk a sérelmeink, problémáink labirintusába, de ez nekem nem elég. Én magamról tudok beszélni, az életben megért tapasztalatokról és megoldásokról.

Hogy kezdődött nálam?

33 éves koromban éreztem tudatosan először, hogy irányíthatatlan vagyok!

A környezetem sem tud irányítani és magamat sem tudom irányítani.

Nem fogadok szót másoknak, és nem fogadok szót magamnak sem.

Egyre többször tapasztaltam, hogy nem tudtam megtenni, amit mások várnak tőlem egy-egy helyzetben De a nagyobb baj az volt, hogy azt sem tudtam megtenni, amiről én is azt gondoltam úgy lenne helyes. Pedig elmondhatatlanul igyekeztem.

Miért nem megy nekem, amikor más is meg tudja csinálni. Bombáztam magam a különböző kérdésekkel, hogy "miért nem vagyok elfogadóbb /megengedőbb /kitartóbb, és még sorolhatnám. Még az is felmerült bennem, hogy számítóbbnak, akaratosabbnak kellene lennem, hisz láttam, hogy ez is sok embernél bejön.

Hát, hogy van ez?

A következménye jó pár hónapos pszichiátriai kezelés lett (zártosztály, gyógyszerek).

Már tudom, hogy nem kell tragédiát megélnem, ahhoz, hogy "felébredjek".

34 éves koromban az életemet gyökeresen megváltoztattam, és 22 éve nem szedek gyógyszereket.

A TUDATOM ÉBREDEZÉSE VOLT EZ!

Az ébredezés akkor kezdődik, amikor az otthonosság érzése megbomlik. És nem magától értetődően mennek a dolgaink, valamint úrrá lesz rajtunk az a szorongató érzés, hogy "valami nem működik".

Mindannyian másmilyenek vagyunk!

Ha nem ismerjük magunkat, -újra és újra belebonyolódunk a megszokott játszmáinkba, másokkal és magunkkal is.

Az önmegismerés visszahoz minket a világban való szétszóródásból.

Nekem nem jött be a "7 lépés, és az vagy, aki lenni akarsz", vagy az 5 dolog, és a legjobb pasi a tied lehet". –(Igaz, a legjobb az enyém :-)

Honnan tudhatom, hogy amit én jó önismeretnek gondolok, az az is?

"Azt hiszem, hogy megtalálom igazi önmagam, és erkölcsös, jó, tiszteletre méltó ember leszek"– holott lehet, hogy csupán naiv módon és önállótlanul igazodom az átlag elvárásokhoz, és nem önmagammá válok, hanem egy mások által elfogadható "akárkivé".

A működésünk általános természetéről kell kialakítanunk helyes képet, ezután felfedezhetjük egyéni jellemünkkel.

AZ EGYÉNIT! Nem sztereotípiát gyártunk! ENGEM!

Beszélgessünk...