"Lépésről, lépésre...!"
"Szükségem van valamire", érzem, hogy valami hiányzik."
Az emberi szükségletek a cselekvés hajtóerői, amelyeket nevezhetünk motivátoroknak is.
A viselkedésünket a ki nem elégített szükségletek motiválják.
Bizonyos
alsóbbrendű szükségleteket ki kell elégíteni, mielőtt a felsőbbrendű
szükségletek kielégítésére sor kerülne.
Ha bármelyik szint kimarad, elakad a motivációnk, megrekedünk azon a szinten, ahol még kielégületlenek szükségleteink. Így a fejlődés elmarad, és az önmegvalósítás lehetősége fel sem merül bennünk. Hát igen. Ki gondolna akár az alkotásra, a művészetre, amikor korog a gyomrunk és álmosak vagyunk.
A szükségletek emellett kifejezhetik valamelyik társadalmi osztályhoz tartozást is, ilyen például a tüntető fogyasztás, amikor valamit azért szerez meg valaki, hogy jelezze, ezt is megengedheti magának, miközben magára az adott tárgyra lényegében nincs szüksége.
Létfenntartásunk során anyagi, szellemi, biológiai igényeink merülnek fel, amelyek kielégítése érdekében tevékenykedünk. Szükségünk van ruházkodásra, táplálkozásra, lakóhelyre, de a pihenés, szórakozás különböző formáira, s a megfelelő érzelmi háttérre, biztonságra is. De vannak szükségletek, amelyek az élet minőségének javítására irányulnak. Igényeink rendkívül sokfélék, ezért köznapi értelemben igen tág a szükségletek fogalma.
Hogyan működik egészségesen ez a folyamat:
Valamelyik szinten kielégítetlen marad a szükségletünk, e miatt feszültséget érzünk. Jön egy hajtóerő, amely kereső magatartásra ösztönöz. Kielégítésre kerül a szükségletem, és a belső feszültség csökken.
Nem csak egy motiváló tényező hat ugyanabban az időpontban vagy időszakban.A kielégített szükséglet már nem motivátor. Mindig többet, vagy mást akarunk.

Kezdjük az ALAPSZÜKSÉGLETEINKKEL.
Alapvető, vagy ösztönszerű szükségletekről beszélünk, ha azok kielégítése az emberi élet fenntartásához elengedhetetlenek. A cél a kellemetlen állapotoktól való megszabadulás. Ide tartoznak például az étel, a víz, a légzés, a szexualitás, az alvás.
Más tevékenységek kivitelezése kizárólag ezen, szükségletek kielégítése után történhet.A következő, a biztonsági szükségleteink, amelynek alapja a fizikai védettség, és a kiszámíthatóság. Vagyis alapvető szükségletünk, hogy biztonságban érezzük otthonunkat, saját magunkat, a szeretteinket, -fizikai, egészségügyi, anyagi, erkölcsi téren egyaránt.
És itt jön a szeretet, a valahová tartozás iránti szükséglet. Ezek a családunk, a baráti társaságaink, vagy például lehet egy tánccsoport.
A negyedik szint az elismerés, megbecsülés iránti szükséglet, melynekegyik eleme az önbecsülés. Az önbecsülés a feladatok teljesítéséből, illetve a hozzáértés; alkalmasság, rátermettség, képesség érzésből fakad. Valamint a környezetünkből érkező figyelemből és elismerésből.Az említett 4 alapszükséglet hiánya, szorongást, tudati -érzelmi -testi beszűkülést, kényszerbetegségeket, kisebbrendűség érzést, -és még sorolhatnám- eredményezheti, melynek következménye lehet, hogy kényszertevékenységekkel próbáljuk fenntartani a biztonságérzetünket és kontrollálni a helyzetet.
NÖVEKEDÉS ALAPÚ SZÜKSÉGLETEINK kielégítése a növekedés, fejlődés keresésével függ össze. Kielégülésük növelik a belső feszültséget, ami szintén elmozdulást igényel és eredményezhet. A cél a bennünk lévő lehetőségek kiaknázása, a kellemes állapot növelése, – amely sokunknál egy állandóan zajló folyamat.
Csak akkor foglalkozunk
velük, ha a hiányszükségletek kielégítettek.
Ide tartoznak a tudni, érteni, megismerni, a rend, szépség, és az önmegvalósítás szükséglete, vagyis elérni a bennünk lévő lehetőségeket.
Hú de jó ezt is
tudni! :)
Mert ha ismerjük, értjük és elfogadjuk, hogy mi miért történik, akkor ezek megvalósításáért hajlandóak vagyunk cselekedni lépésről lépésre.
Elmondhatatlanul fontos dolognak tartom számba venni az életemet ebből a szempontból is. A szükségleteim kielégítéséhez, az erőim előhívásával hatalmas lépéseket tudok tenni egy még elégedettebb élet felé, amellyel nagymértékben nő az önbecsülésem, amitől érzelmileg is egy szabadabb, kiegyensúlyozottabb élet lesz az enyém.
