Elmondom magamnak... –de őszintén!
Beszéljünk egy kicsit az őszinteségről.
Elmondom magamnak őszintén! -hogy meglássam, megismerjem, megtanuljam, elfogadjam, változtassak!
Ennél nagyobb fájdalmat is kibírtunk már.J
Azt tapasztalom, hogy nagyon vágyunk az őszinteségre, de kevesen élünk vele.
Az őszinteség annyit tesz, hogy mindent úgy adunk elő, ahogyan azt valóban hisszük is. Őszintén elismerjük saját vágyainkat, indítékainkat, erényeinket, korlátainkat, vagyis belső valóságunkat. Csak ezek után tudok dolgozni magamon!
Tehát kimondjuk azt, amit érzünk, amit gondolunk, és mindenféle félelemtől nem tartva, ezt mások felé képesek vagyunk kommunikálni, anélkül hogy megijednénk, hogy emiatt nem fogadnak el, vagy a vélemény különbözés miatt, konfliktus alakul ki.
Magyarul felvállaljuk magunkat, nem játszunk szerepet, nem keveredünk saját megmásításunk hálójába, nem okozunk magunknak belső görcsöket, és ezzel egyszerűbbé, kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá tesszük életünket.
Milyen egyszerűen hangzik, nem igaz?
Mégis mi gátol meg bennünket, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel?
Nem olyan vagyok, amilyennek mások szeretnének látni!
Nem olyan vagyok, amilyennek szeretnék látszani!
Nem olyan vagyok, amilyen "szeretnék" lenni!
Nem olyan szülő, társ, gyermek, beosztott, főnök, gazdag, karcsú, csendes, elfogadó, eleven…
Mint mondtam, ennél nagyobb fájdalmat is kibírtunk már.J
Csak a teljes őszinteségtesz szabaddá. Mert ha félelmeimet legyőzve bevallom az igazat önmagamról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeim, amelyeken keresztül manipulálhatnának. Mert nem azőszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeim, amelyek elől menekülve elkezdek hazudni vagy hamis szerepeket játszani.
A hazugságnak ára van! Feszülté tesz és a tudatunk hasadását okozza.
Bevallottad már őszintén magadnak, hogy mik az erősségeid és a gyengeségeid?
Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy legyen bátorságunk vállalni önmagunkat.
Te hol nem mersz őszinte lenni magadhoz?
Segíthetek?
Beszélgessünk!