"Kerekítsük ki magunkat!"
Elengedhetetlen számunkra, hogy megérezzük a motivációinkat és felismerjük a korlátainkat.
A motiváció nekem az az érzés, az a cselekvés, az a személy, az a tárgy, az a hely, az az illat, az a rúzs, -ami miatt teszem, igénylem, hiányzik, és kell még. Azért teszem, mert nagyon bírom azt, aki akkor vagyok, olyan elégedettség tölt el.
Én azt gondolom, hogy ekkor vagyok önazonos magammal.
Hogy tudok egy lépéssel közelebb kerülni magamhoz?
Erről egy Aranyosi Ervin vers jut eszembe:
Jól elbújtam, nem láthatnak, én sem látok senkit sem!
Olyan sötét van itt belül, szinte semmi fény sincsen.
Ám, ha elveszem a kezem, beárad a tiszta fény.
E kiváló búvóhelyről, így térhetek vissza én.
De kezdjük az elején! Hogyan ismerem fel a korlátaimat – határaimat?
A korlátok nekem az az érzés, az a cselekedet, az a személy, az a tárgy, az a hely, az az illat, az a rúzs, -ami miatt nem teszem, nem igénylem, nem hiányzik, és nem kell! Mert amikor az van, nem bírom azt, aki vagyok, és elégedetlenséggel tölt el, még ha akkor tudatosan fel sem ismerem. De érzem!
Ekkor nem vagyok önazonos magammal.
Az önmegismerés az öntudatot erősíti, és ez lehetővé teszik számunkra, hogy értékesebb és igazabb életet éljünk.
Az ember ki van szolgáltatva a világ megszokott játszmáinak. Mire gondolok itt: testi vágyak, hatalmi harcok, többiek elismerése.
El kell fogadnunk a lényünk velejáróit, az irracionális erők sokaságát, a tudatalatti létét és működését.
A tudósok úgy gondolják, hogy viselkedésünket kb 88-95%-ban a tudatalatti határozza meg, azaz csupán kb.5-12%-ban vagyunk tudatosak.
Tapasztaljuk, hogy művészet az elménkben csendet, rendet teremteni.
Oda kell figyelnünk magunkra, amikor megmagyarázhatatlan általános rossz érzésünk van. Amikor nincs kedvünk. Amikor értelmetlennek tűnnek a tetteink. Túlhajszoltságot, kimerültséget érzünk. Nincs motivációnk. Vagy éppen elvesztettük a hitünket.
A gondolataink töredéke tudatosul csak, mivel elképzelhetetlen mennyiségben van a fejünkben. Megszoktuk, hogy válogatunk belőle.
EZ JÓ HÍR! VÁLOGASSUNK!
Ullman Tamás az ELTE filozófia tanára fogalmazta meg a Pszichológia folyóiratban, hogy:
Marx szerint az emberek "Nem tudják, de teszik" vagyis olyan meggyőződések irányítják a tudatunkat, amelyek az egyén számára megkérdőjelezhetetlen értékekkel bírnak.
Nietzsche szerint a modern ember olyan, mint aki "álmaiba feledkezve egy tigris hátán lovagol". Vagyis van egy jóhiszemű, humanista, elképzelésünk önnön erkölcsös, kulturális természetünkről, és nem vagyunk hajlandóak szembenézni a mélyén rejlő ésszerűtlen ösztönökkel.
Valamint azt írta, hogy Freud mérte kulturális értelemben a legnagyobb csapást az önismeret optimizmusára. "Az "én" nem úr saját házában". Ugyanis, véleménye szerint mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a tudattalanunk erőinek, áldozatai vagyunk életünk, traumatikus elfojtásainknak.
Ez nem rossz hír! De ezzel számolnunk kell!
Én azt mondanám, kerekítsük ki magunkat!
Ezek tudatában az önfelfedezés, az önmegismerés egy kaland!
És ez a kaland az egyetlen esélyünk egy értelmesebb, jobb, elevenebb életre.
Kerekítsük ki magunkat!
Beszélgessünk...